Csapdába estem. A lelkem csapdájába. Annyira hiányzik.... Ő a másik felem. Mit nem adnék, ha újra a karjaimban tarthatnám. Annyira szeretném, hogy azt érezze irántam, mint én iránta :/. Mindig megszívom, mindig otthagynak, beletörődök, eltelik egy kis idő és felállok. De mi van akkora, ha megtalálod azt az egy embert, akiért bármit megtennél? Nem tudom mit tegyek. Elvesztem....
Csak ücsörgök lelkem magányos szikláján és várok rá. Várok rá.... hogy egyszer majd eljön és megment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése