Két szó. Rengeteg jelentés. Mi tagadás, szorosan kapcsolódnak egymáshoz, de kezdjük talán az élettel, hiszen mind ott kezdtük. Az emberi élet maga egyszerre csodálatos, rémisztő és kegyetlen. Talán az egészen pici gyerekek élvezik leginkább az életet, nincs ami nyomassza őket, a gyermek mosolya és kacagása a legőszintébb dolog a világon. Míg az ember nem nő fel, őszintén élvezi az életet, hisz szó szerint játék és kacagás. Ám ahogy cseperedünk felfele, a problémák sokasodnak és komolyodnak. Nincs hatalmunk lassítani, és mindenképp az elmúlás felé haladunk. Az emberi életét leginkább egy gyertyához tudom hasonlítani. Míg nem gyújtják meg, megvan a maga kis szép formája, mikor meggyújtják szó szerint ragyog és csodálatosan megnyugtató, ám ahogy ég, úgy csúnyul. És mikor kialszok a fény, a helyét átveszi az üres sötétség. Közben adódhat bármiféle komplikáció, elfújja egy fuvallat a lángot, vagy eltemeti a túl sok viasz. Ugyanígy működik egy emberi élet is, nem tudhatod mikor szorulsz egy autó kerekei alá, vagy szakad le a lift, amiben éppen a szeretteidhez igyekeztél. Ámbár egy dologban különbözünk a gyertyáktól, és ez egy lényeges pont. Egy gyertya nem tudja eloltani magát, nincsenek érzelmei, vagy ha vannak is, azt nem mutatja ki, de egy ember, véget vethet a saját életének, vagy kiolthatja másét. Mondjuk, ha rossz helyre teszed a gyertyát, felgyulladhat a lakás, és megölhet, de ez mellékes. Sokan meghalnak akik még élhetnének, és sokan élnek, akik halált érdemelnének. A halál sok szerettünket ragadja el mellőlünk, kínt és szenvedést hagyva maga után. Mohón falja az emberi életeket, és sosem szűnik meg az éhsége. Mikor valaki olyan hal meg, aki közel állt hozzánk, nincs olyan nap, amikor ne gondolnánk rá. De egy közeli haláleset félelmet is hoz magával. Félelmet, hogy ki lesz a következő hozzánk közel álló személy, aki meghal. Az élet ilyet nem tesz. Bár helyette, megkínoz, meggyötör és idővel kiöl belőled mindent, ami "élővé" tesz. De néha megmutatja milyen az igazi boldogság, a szerelem, a barátok szeretete, a sör. Ám ha választanom kéne, hogy a halál vagy az élet-e a kettő közül a félelmetesebb, akkor az életet mondanám. Az élet túl sok változót hordoz magában, túl sok váratlan dolgot, amik nem mindig jók, és sosem tudhatod, hogy mivel kínoz meg a következő nap. A halál az egyetlen biztos pont egy ember életében, no nem az ideje, de ha meghaltál, akkor meghaltál. Onnan nincs visszaút. Tudnám még sokáig ragozni, ezt a témát, mert szeretek elgondolkodni dolgokon, de most kifogyott belőle a szufla. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése