Hát, "haza"jöttem. Hmm..... otthon. Érdekes fogalom. Mindig is úgy tartottam, hogy az ember otthona az a hely, ahol azokkal van akiket teljes szívéből szeret. Ahová mindig szívesen tér be. Ahol kölcsönös szeretet és tisztelet övezi azt a kis odút. Úgy látszik csavargó róka lettem, otthon nélkül. Ahol szívesen lennék, akivel szívesen lennék, ott nem lehetek. Hétvégén elhunyt egy rokonom. Nem ismertem igazán, de amennyire ismertem jó ember volt, jó életet élt, sok boldog és sok boldogtalan pillanattal, de egész élete volt. A rokonaim közül nem igazán vagyok jóban senkivel, kivéve az én drága nagymamámmal. Nos, aki elhunyt, az Ő testvére volt. Nagyon megviseli szegényt, és rossz érzés, hogy nem tudok neki segíteni. Aztán ott van egy iskolai jó barátom, aki nemsokára utazik ki légiós katonának. Szerencsét kívánok neki, és örülök hogy tudja követni az álmait, de hiányozni fog. Főleg, mert sokszor vert belém értelmet mikor senki más nem tudott. Aztán ott van Ő is.... tegnap nagyon kiakadt, érthető. Túl nagy nyomás van a vállán. A világon a legszörnyűbb érzés mikor sorra látjuk hogy mennyi ember szenved, de nem tudunk segíteni. Én mégis mindig megpróbálok. Mindenkinek jól esik egy kézre, amibe belekapaszkodhat. Szerencsére nekem is van. Nem is egy :) Ezúton szeretném nekik még 1x és majd még 100000x megköszönni hogy vannak nekem :)). Ez a hetem borzalmas lesz. Gyámügy, iskolai szervezés, az itthoni légkör, pár találkozó. Néha úgy érzem, hogy túl sok ez. Sőt valóban túl sok, de muszáj tovább menni. Az ember nem állhat meg. Persze minden szar fejében, még Ő is nagyon hiányzik :// Remélem túl jutok ezen a héten, utána remélhetőleg könnyebb dolgom lesz.
"Iszonyatos teher mindez egyetlen embernek, különösen ha az illető ilyen fiatal, ilyen tapasztalatlan, és... a fenébe is, mit szépítsük: ilyen gyáva, mint én. Egyszerűen disznóság. De hát mikor igazságos az élet? A dolgok nem ilyen egyszerűek, a fájdalom, a baj és a megpróbáltatások nem egyenlő arányban oszlanak meg azok között, akik képesek megbirkózni velük. Egyesek rákényszerülnek, hogy Atlasszá legyenek, és egymaguk tartsák meg a világ súlyát. Nem volna szabad így lennie, mégis így van."
