In the End

Azt hiszem kicsiny szánalmas életem végéhez értem. Sajnálom hogy nem lesz több bejegyzés. Tudom nem mutatok ezzel jó példát senkinek, dehát ez van. Ha egy dologra büszke lehetek, az az, hogy őszinte szerelmet tápláltam egyetlen lány irányába, akinek sajnos nem feleltem meg. Igazságtalanság, de ez van. Így is túl soká időztem itt. Szeretnék bocsánatot kérni mindenkitől aki csak egy picit is hiányolni fog, megpróbáltam mindent, de nem megy. Nem futja már belőlem többre. Köszönöm azoknak akik vagy így, vagy úgy, de részesei voltak az életemnek. Bár nem akartam megnevezni itt senkit, de köszönöm nektek Róka és Drey, ti voltatok szánalmas életem legjobb részei, akik mindig kitartottak mellettem, még akkor is mikor a lehetetlent próbáltam véghezvinni, és sosem tudtam nektek ezt meghálálni, ti vagytok a világ legeslegjobb barátai, és sajnálom hogy most itt hagylak benneteket. Kevés dolog fog hiányozni nekem, rajtatok, még néhány emberen és a sörön kívül. Külön köszönetet érdemel még Melánia, aki életem legsötétebb óráiban tért vissza az életemben és mégis tartotta bennem minden nap a lelket. Sajnálom. Vigyázni fogok rátok.