Fox Spirit

Elfeledtem honnan indultam, milyen célokkal. Elfelejtettem hogy az út ami boldoggá tesz, nem a végcél. Az út, ami sokkal kellemesebb ha van kivel megtenni. Saját magam vetettem le magam társam mellől erről az útról, száműzve önmagamat a sötétségbe, a fényért nyüszítve, amit pont én vettem el magamtól. Aztán valahányszor szánalmasan próbáltam visszamászni arra az útra, az az út mindig sérült és a társam mindig távolodott. Mert nem oda kell visszamászni ahol voltam, hanem ahol elkezdődött az út. Szóval most foggal, manccsal elindulok szélsebesen oda, ahol elkezdődött minden, és reménykedek hogy még időben odaérek :) Szorítsatok a retardált rókának, legfőképpen azért hogy ne legyen gyökér hogy elcsessze megint, mikor már végre tudja hogy mit kell tennie ^^