Métely

Olyan ez mint egy métely. Lassan sorvaszt el, belülről. De mint az orvostudományban, ez is gyógyítható. Ha Ő meggyógyítana :') . Belülről minden nap meghal bennem valami. Próbáltam lassítani, próbáltam elterelni, de nem megy. Egyedül kevés vagyok ehhez. Kezdek végérvényesen összeomlani.... Hogy ez azt jelenti hogy már nem fogom szeretni? Dehogy. És azt sem, hogy kevésbé, ugyanannyira fogom szeretni az összeomlás után is, csak én már nem leszek ugyanaz aki voltam. Nem akarom ezt a változást, de érzem, hogy szépen lassan tönkremegyek. A garanciális papírok meg már az enyészeté lettek. Ha meg is lehet javítani, arra csak egy ember képes, de Ő nem akar. Olyan ez mint egy rossz álom ami minden éjjel kísért. Megfertőzi a szívem és az elmém, szűnni nem akaró gyötrelmet hozva magával.Hogy nekem miért éri ez meg? Az legyen az én dolgom. Így döntöttem. Hiába tudnék "boldog" lenni ezzel vagy azzal a lánnyal, az csak álomképe lenne a valódi boldogságnak, amit Ő egyetlen mosollyal képes belém varázsolni. Nem tudom nem szeretni. Nem akarom nem szeretni. És nem is fogom nem szeretni. Kitartok, végülis, ezért jó ha az ember mindent feláldoz, mert akkor már nincs mit vesztenie. Ha most itt lenne biztos szomorú csüggedt fejjel nézne rám, még nagyobb léket ütve a szívembe, és azt mondaná hogy "Értem nem éri meg.", de téved. Nagyon is téved. Sokan baszták át, sokan tették tönkre, sokan törték össze. De elfelejti hogy nem csak Őt. Van amikor megéri a totális káosz útján végigegyensúlyozni, azért hogy a végén elnyerd választottad szívét.Csak sajnos... ez nem olyan mint a mesékben, itt mindig a jók szívnak. Az élet örökös rendje. De én nem adom fel. Túl sok embert hagytam kilépni, olyanokat akik fele annyira sem álltak közel hozzám, de tudom hogy Ő az igazi, ha kell beledöglök is, de mindent megteszek azért hogy újra a karjaimban legyen. Szorítsatok ;)

"Egy nap talán elkapnak, és a játék véget ér
De még a csapdába csalt patkány is harcol a szabadságáért.

Tudod van, aki némán ül, van aki megőrül,
Van, aki tűr és van, aki elmenekül,
De néha van, aki küzd, és néha van, aki nyer,
Ha kell belehalok, de nem hagylak el!"