,,Hol volt, hol nem volt"

Közhelyes cím. Mindenki ismeri. Elfogadott tény, hogy minden dolog aminek kezdete van, annak bizony véget is kell érnie. De ne rohanjunk annyira előre. Szóval az én történetem.... nos talán ott kéne kezdenem mikor megszülettem, de ez így nem teljesen igaz. Születésem előtt a szüleim civakodtak, fater nem akart gyereket, anyám viszont igen. Bár apám állítása szerint, mikor megszülettem rájött hogy mekkorát tévedett, és hogy én vagyok a legnagyobb ajándék számára. Nos nem kételkednék ebben annyira hogy néha félretenné a csőlátását, de az egy másik történet. Egész átlagos gyerekkorom volt, nem történt semmi hihetetlen vagy váratlan dolog. Egy szem gyerek, testvérek nélkül, időnként bizonytalan anyagi hátterű szülőkkel, teljesen átlagos. Csendes gyerek voltam idegen, ismeretlen vagy unszimpatikus társaságban, nem is kicsit. De amennyire visszahúzódó tudtam lenni kellemetlen környezetben, épp annyira ki is tudtam nyílni a barátaimnak. A szüleim sokat veszekedtek, megviselt, mert hát melyik gyerek szereti ha veszekednek a szülei? Idővel a viták sokasodtak és durvultak. Már nem volt ritka a tányértörés sem, és sokszor egymásnak estek, de át kellett vészelnem, mint az életben oly sok mindent. Átvészeltem. Átvészeltem, bár mély nyomot hagyott bennem, főleg a válás közbeni huzavona hogy kivel maradjak. Vannak olyan játszmák az életben, amit mindegy ki nyer meg, mert nincs valódi "nyertese". Összetörtem, majd idővel felálltam, csúnya heggel a szívemben. Sok megpróbáltatás ért már életemben, és le merem fogadni hogy még sok vár is rám, de ezek nélkül nem lennék most az, aki vagyok.