My head, my hell

Napok, sőt hetek óta akarok írni, de nem megy. Lenne miről, de ami a fejemben jól megformálódik, az teljesen összekuszálódik mikor nekikezdeném leírni. Mostanában senkit sem érdeklek nagyon. Néha jól esne ha valaki azért keresne meg mert érdekelné hogy mi van velem, nem pedig csak azért mert kell neki valami. Hajnali 3 óra 48 perc van. Égnek a szemeim, de nem tudok aludni. 2 órával korábban sikerült bealudnom 10 percre, akkor is felriadtam mert rémálom volt. Sikerült egy filmen is besírnom. Nem tudom mi van velem, kavarog bennem minden: emlékek, érzelmek, képek, lehetőségek. Feleslegesnek érzem magam. Mindenki elvan vígan nélkülem is. Néha jó lenne annyit hallani, hogy "Hé hiányzol te faszkalap". De nincs semmi, csak sötét szoba, üres ágy, fojtogató csend. Jó lenne azt érezni hogy valakinek fontos vagyok, de erre szokás mondani hogy "álmodik a nyomor". Csak fekszek és bámulom a kijelzőt, már 4 óra 11 van, a madarak is elkezdtek odakint csicseregni és az égbolt is egyre világosabb, de csak nem jön álom a szememre. Nem tudok mit írni, ennél is összeszedettebbet akartam firkantani, de most ennyi sikerült :( .