2016. február 11., csütörtök

Múlandóság

Múlás....elmúlás... Az életben minden elmúlik egyszer. Barátságok, szerelmek, testvéri kötelékek, álmok, vágyak. Még ha nem is jelenti azt hogy teljesen elmúlnak, mert lehet hogy morzsányi méretben megmaradnak, de ha nincs mivel táplálni ezeket, akkor azok örökké csak morzsák maradnak. Mint egy tüske a talpban. A történelem a legjobb példa erre, hiszen voltak nagy uralkodók, kiemelkedő pillanatok, mégis elmúltak. És bár emlékük fennmarad, de nem léteznek többé. Mégis azt hiszem nem vagyok egyedül, mert Te itt vagy nekem Drey. És bár el fogok múlni, mint minden a világon, mint minden a világomban, úgy Te is. De mi együtt fogunk elmúlni, kéz a kézben. És ha erre gondolok, valahogy nem is olyan rossz ez az egész. Csak sajnos nem mindig tudom ilyen pozitívan kezelni a dolgokat, sőt talán igazából sosem.