2015. április 4., szombat
New Nightmare
Az életem megint merő rémálom. Csodás. Úgy látszik nem érdemlek egyetlen boldog évet sem. Megint otthagyott és kiderült hogy az anyám rákos. Kidobott. Előtte sokat sírt hogy nem akar elveszíteni, de azóta bárkivel szívesen elcseveg aki nem én vagyok. Csodálatos érzés. Hajnali 3 óra van, a gyomrom görcsben, a levegő fojtogat és az árnyékok is mintha a lelkemet akarnák. Egyetlen találkozót kértem tőle, ezt is képes volt a végletekig elhalasztani és inkább a haverjaival kocsmázni. Igen tényleg marhára fontos lehetek vagy lehettem neki. De úgy látszik a karma befigyel, mert ellopták a telefonját, ami ha ide jött volna és nem kocsmázni, akkor még meglenne. Részeg. Nem is kicsit. Megkérdeztem hogy kimenjek-e érte, nem nem kell. Teljesen jelentéktelennek érzem magam már nem csak az Ő szemében, de neki köszönhetően mindenkiében. Lassan kezdek teljesen elvérezni az oltáron, fölöslegesen feláldozva. Sosem leszek senkinek olyan fontos, mint amennyire Ő az nekem. A körmeim lerágom úgy aggódok érte most is és odamennék érte, hogy lássam jól van-e de fölösleges mert csak lehurrogna és lekezelően elküldene a picsába. Utolsó selejtnek érzem magam, amit leértékelten kínálnak áruba, mert hibás, majd mikor még így sem veszi meg senki, akkor egyszerűen megy a lebontóba megsemmisítésre. Minek álljak ki mindig mindenkiért?! Minek legyek ott mindig mindenkinek, ha cserébe kurvára nem várhatom el senkitől?! Minden éjjel a saját könnyeimtől megvakulva, remegve alszom el a fojtogató körülölelő sötétséggel, ami az utóbbi időben az egyetlen igaz barátomnak bizonyult. A világon semmi jó sincs! Ami van, az is csak múlandó. Bár én múlnék már el végleg..... El tudom képzelni mekkora tolongás lenne a temetésemen. Az egész életem egy kibaszott véget nem érő rémálom. Tökéletes hasonlat, mert fel lehetne belőle ébredni, csak mély álom. Majd ha valaki felébreszt. Addig döglődök tovább. Majd ha valakinek fontos leszek jelezze, addig is eltűnök hogy senkinek se rondítsak bele a tökéletes életébe a jelenlétemmel... Ígérem nem rontom soká már a levegőt...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése